• 
• 

Bora Bora, Leeward szigetek, Francia Polinézia

Négy éve nem jártunk itt, kiváncsiak voltunk mi történt ez idő alatt. Sajnos az atyát Párizsba vitték szívinfarktus miatt, ezért sötétség fogadott minket a tempomnál, és a szomszédok kérdései. A kiadványom ismét elsimított minden nyelvi akadályt, és a fürdőt is kinyitották nekünk.

Bora Borán általánosan érezhető, hogy szegényedett, és romlik a városok állapota is. Sátrunkat a “szokásos” kert végi részen húzzuk fel.
A tegnapi sátor felhúzás után rákezdtek a környéken a dobolásra, ezért megnéztük mi az. A polinéz fesztiválra készültek a táncosok, hatalmas felállított színpadon. A másodrendező hölgy szerint a Markézi fesztivál ehhez képest smafu. Aha

Úgy 25 csaj lejti a tahiti fenékrázást, de olyan módon, hogy ez hastáncos alkattal egyszerűen lehetetlen volna. A férfiak nagy dolgokat nem művelnek, de szép amit csinálnak. Szombaton lesz a bemutató, sajnos mi már Markézin leszünk akkor…

Péntek reggel az internettel kezdek, aholl Sanyival a nagy beszélgetésben, megjelenik egy hölgy, és magyarul kérdez minket. Meglepettnek tűnik, és valóban, férjével Japánból jöttek el a március 11-i földrengés után, hogy biztonságosabb helyen újra gondolják az életüket.
Egyelőre búvároktatásból tartják fenn magukat, házat bérelnek, de negatív szaldós egyelőre a dolog, még csak a férjének sikerült állást találnia. Mint általánosságban, itt is a franciákat részesítik előnyben. Elfogadjuk a meghívását a házukba egy rögtönzött hidegtálra, és jó látni, hogy így újra lehet kezdeni egy kis gyerekkel is Bora Borán, mi persze Tahaa mániások lettünk, de nem biztos hogy lenne mit dolgozniuk ott.

Délután Bora Bora legszebb strandja, a Matira Beach felé vesszük az irányt, ahol a jobb-nál jobb tengerparti fotókat sikerült készítenem négy éve. Most sajnos erre már csak részben van lehetőségem, mivel a válság elvitte a Hotel Bora Borát is, ki gondolta volna akkor.

Ettől függetlenül azért stoppal elmegyünk, és Hiroarii aki felvesz minket sötétüveges vadiúj Toyotával visz minket, jó angolsággal és szívélyes. Ő is tovább visz a lakhelyénél, bátran mondhatjuk, hogy ő is más mint az átlag Bora Borai. Az átlag 50 autós nem vett fel előtte minket. Azért csináltam pár képet is, na, lásd galéria

Este steak vacsora mobil árusnál, kissé véresen majd újra süttetve, és újra táncpróba nézés. A próba végén Sanyi megdícséri az egyik táncost, akinek a barátja egyébként Markézi, és ott lesz a fesztiválon. Ő Pablo, ismeri azt a srácot is, aki a Tikimet csinálta, úgyhogy mondtam, szóljon neki, hozom a Tikiről készült képeket kinagyítva, keresni fogom. A kiadvány tetszik neki, azt mondja, hogy egy jó szóróanyag lehetne belőle Markézinek, majd szerzünk kapcsolatokat hozzá

Másnap repülő halak társaságában távozunk Tahitire, ahonnan dobbantunk Markézire…