Tour 2015
Tour de Fatu Hiva 16
Fatu Hiva az a hely, ahol Thor Heyerdahl az 1930-as években a helyi mondák hatására elhatározta, bebizonyítja azok valóságtartalmát, miszerint Dél Amerika partjairól lehetséges eljutni tutajon a Csendes óceáni szigetvilágba, ahogy az ősök meséi szólnak.
A Kontiki expedíció megálmodójának lelkülete minket is elfog, és elhatározzuk magunkat, hogy Fatu Hiva két faluja közti hegyi utat gyalog tesszük meg ma. Nekem könnyű a döntés, mivel 8 éve már megtettem, Daniéknak is könnyű, mivel csak 8 km-t vallok be a 16-ból, igaz az 5 órás átkelési időben nem tévedek.:)
Tehát átkelünk Omoa falujából Hanavave-be, a Szűzek öblébe, gyalog, serpák nélkül, 630 méteres magasságig menetelve, ahonnan a környező 1125 m-es Touaouoho és 933 m-es Faeone csúcsai néznek ránk.
A felfelé úton mangót gyűjtünk, ez elég jól elvonja a figyelmünket a magas páratartalomról és melegről, a fák árnyéka is jól jön, pedig felhős időnk van.
Be vagyunk kenve 50-es faktorú krémmel, de a nyakunkat jó még ruhával is védeni, főleg a túloldali ereszkedéskor, ahol már nincsenek oltalmazó árnyékok. Daniékat számomra fura módon pont ez az ereszkedés terheli meg legjobban, épp az árnyékok hiánya miatt. Viszont a látvány csodálatos.
A faluba érkezve hívom is Cantoist hogy kell egy hajó visszafelé mert a csapat ki van, tőszavakban, lassan adagolom az infót, hiszen nincs közös nyelvünk, de megértik, készültek már rá:)
Sietve keressük a boltot, hogy kekszet és vizet szerezzünk, és már Desirébe is botlunk, aki 8 éve szállást adott nekünk, egyébként Cantois feleségének a húga, de mielőtt sikerülne elbeszélgetni vele, hogy mi újság, emlékszik, meg ilyenek, mi már a férje hajójában találjuk magunkat, hogy 6000 XPF-ért a habokon távozzunk a Szűzek öblén át. Persze extra szolgáltatásként ezért az árért megáll ahol csak fotózni akarunk, nagyon kedves. Régen olyan hajkoronája volt, hogy a hetvenes évek négerjei is megirigyelhették volna, mostanra nagyon konszolidált lett. A nézéséből látszik hogy emlékszik, de nem beszélgetünk a nem létező közös nyelvünkön, az aktiviti a nyerő.
Az öböl bejáratánál egy szikla mélyedésén átcsapnak az óceán hullámai, és gyönyörű kékben tükröződik a túloldal ege, rendkívüli látvány!
A visszaúton kecskéket látunk a parti hegyeken, és elérhetetlen párlmaerdőket.
Utolsó sétánk Omoában hazafelé, reggel indulás vissza Hiva Oa-ra, a fesztiválra.
Fatu Hiva első pillantás
Szerencsénk van, mások is mennek Fatu Hivára, így Kokónak fejenként 50 eurót fizetünk “csak” az útért. Reggel hét óra van, az óceán nyugodt, matracokat kapunk amire fekhetünk a hajóban, így átalusszuk az odautat, 4 órát. Persze egy gikszer miatt, talán a motor túlhevült, egyszer kicsit megállunk, de végül megpillantjuk a legnehezebben elérhető Markézi szigetet.
Mordor kapuit látjuk 
Megérkezésünk után egy telefon, és Cantois Lionel, a panzió tulajdonos máris értünk jön, Kisebb terepjáróban ülünk, a bal hátsó ablakon fekete nylon zacskó rémisztgeti a csapatot, hogy vajon a panzió ablakai is hasonló sorsra jutottak-e az utóbbi 8 év alatt. Aztán Cantois (Kántoá) gyorsan le is szedi az ép ablakról a zacskót, csak rémisztgetett. A Panzión látszanak az öregedés jelei, de precízen szépen van tartva, és az egész miliő nagyon barátságos és tiszta. A kertben csillaggyümölcs (karambola) szedhető, patak zúg a kert végében, meleg víz azért itt sincs. Mint kiderül az árban reggeli és vacsora is benne van, ami egy igazi áldás. Na nem csak azért mert van, hanem mert olyan ételkülönlegességekkel lepnek meg napról napra amiket még sosem láttunk, bármi is legyen az. Első este mivel nem számítottunk vacsorára, tele hassal fogyasztjuk a tonhalas gombócot mártással, friss papayával és maracujával (passion fruit).
Néha esik az eső, a patakok felduzzadva csobognak a pálmafák alatt madarak hangjaival kísérve.
Az esti séta segít kicsit ráhangolódni a paradicsomi világra…
Visszatérés Atuonába
Reggeli után azonnal megyünk vissza Atuonaba, hogy elérjük a hajónkat egykor. Közben egy misét még tart Emile, csak röviden, fél órásat Mahoeban, ami megint egy kicsi falu nagyszerű emberekkel. A szaloncukor osztogatásba Dani nagyon belejött, a helyiek felengednek kicsit és kedvesek, sőt szóval tartanak minket. Egy úr aki szerint nem az a vörös a markézi barna, mint amit mi a bőrünkön viselünk a tegnapi bekenés nélküli tiki nézés zálogául, talált ősi tikikről, kövekről, és még nagyobb kövekről mesél, amik a törzsfő trónjának háttámlája vagy alapja voltak. Szép széles válla lehetett a kövek mérete alapján!:)
A mise az eddigi legjobb énekeket hozza, köztük a haleluját is, amit a kisebb hangfelszerelésemmel rögzítek.
Atuonaba èrve időben a hajó sehol, mint kiderül csak holnap reggel lesz, ezért ma Atuonában alszunk, kicsit megnézzük a fesztivál helyszíneit ahol már gőzerővel készítik a pálmaleveles borításokat, andalgunk a tengerparton ahol kipucolták azt a fasort ahol 8 éve vadkempingeztünk mèg, és az atya Wifi áldásait élvezzük aminek köszönhetően e posztok végre felkerülnek ide.:)
Reggel hatkor indulás Fatu Hivàra, internert nélkül két nap, aztán visszatérünk a fesztiválra Atuonába.
Északi part
Hanapaaoa reggelére terveztem valami titkos eltűnést az óceán partján, amíg mindenki alszik, hogy fel tudjam venni a tenger döbbenetesen erős hullámzásának moraját, lent a parton. Mèg sötét van, reggel 4 óra. A teljes felszerelésem a fényképezögépem a nyakamban, rajta egy hangrögzítő, a vállamon a táskában az objektívek, jobb kezemben egy mikrofontartó rúd, rajta kèt rezgésgátlósított mikrofon sztereo (ORTF) szögben, amit kèt 5 méteres kábel köt össze a rögzítővel. A hullámok hangja egy élmény, a felvételbe beszűrődtek a madarak hangjai és a kövek zaja ahogy járok rajtuk, bár a videó gyatra, állvány kell majd máskor, de nagyon élveztem. Kezd világosodni, fél hat lehet, Daniék is jönnek párjával pár romantikus képet elkapni a napfelkeltében.
Reggeli hétkor. Jön Magdaléna a helyi Catechist, ő csinálja a helyi egyházi oktatást, és most a reggelinket hozza. Felkerül az asztalra a tojásrántotta, baguette, helyi méz, és az asztal fénypontja a szeletelt bio ananász! Ilyet garantàltan nem találunk máshol a világban, olyan ízletes és ropogós.
Nyakunkba vesszük a kerekeinket és tovább megyünk Hiva Oa észekkeleti partján Puamauba. Itt is mise lesz, Emile atya egyedül maradt a Markézi szigetekre mint pap, mindenki elment Tahitire, ìgy folyamatosan járja a falukat, és még a fesztivált is szervezi mellette.
Puamau csendes nagyfalu, széles utakkal és nem szimpatikus emberekkel, viszont a papi szállás az őbölre néz, van külön szobánk és fürdőnk is, na nem egy luxus, de ok.
Egy svájci be is kopogott, nem voltam ott mert Tikiket fotóztam reggel miután megérkeztünk, de azt gondolta Dani elmondása szerint, hogy egy ilyen parti házat szívesen bérelne nyaralni. Kevés ember van, nyugis, óceánra néző meg minden. Dani beengedte az atyához, de hát az úgy kipenderítette, hogy vissza se nézett!:)
Ez a vendégség itt kiváltság számunkra, amiért nem lehetünk elég hálásak.
Megvolt éltem első igazi Markézi turistás óceáni fürdésem. Kicsit extrém, de nagy flash:) Akkora hullámok voltak, amitől hirtelen nem tudod menekülj vagy bevállalod.:)
Hát egy-kètszer beterített annyira, hogy kerestem Barninak a spongyabobot utána a víz alatt. Egyelőre nem találtam meg, de jó terv.:)
Eljött az alkalom, hogy első helyi sörünket beszerezzük, a Hinanot. Ehhez nincs is másra szükség, csak eljutni egy Magazine-ba. Ámde az utca füvezős fiataljainak útját nem keresztezheted anélkül, hogy Mario és baràtai ne jöjjenek bemutatkozni, és csak a hiányos francia tudásunk menekít meg egy hosszabb kitèrőtől. Teljesen nem ússzuk persze meg, és mint később kiderül a cél is, egyáltalán nem. Eljutunk a boltba, a fotós táskám pont söröknek lett kitalálva, és indulás vissza. Persze óvatosan, nehogy csörömpöljön Marioék előtt. Nem is állítanak meg, csak integetnek, meg a trafikos néninek szólnak, aki kijön és nagyjából azt kérdezheti, nem akarjuk-e megnézni a Tikiket. Mondjuk hogy már megvolt. Hát hiba volt. Azonnal lecsapott ránk, hogy fizessük ki, mert ők gondozzák a környezetét, fejenként 300XPF, az 800 forint lehet. Hát ez volt a Cél, Marioék ezèrt százalékot kaphatnak, hogy feltartóztatják az embert, Tikikről regélnek, meg riadóztatják a gazdasszonyt. Azzal az ismerős ámde biztos érzéssel indultunk haza, hogy már megint àtvertek minket, mint Tahitin, mikor tankolásnál a teli tankon mèg kattogtatták a töltőpuskát hogy a számláló pörögjön pedig rég tele volt. Másnap reggel Emilenek felhozva meglepődött a dolgon, de a csekély összeg miatt legyintett, ahogy mi is:)
Este sztereóban rögzítem a teljes misét, utána az atya barátai hozzák a vacsorát, tonhalat kókusztejben salátával, lepucolt garnélát kókusztejlében rizzsel, potatoest, ami franciasaláta ízű csak halvány piros színü benne minden, és persze csirke. A desszert mini mangó, akkora mint egy ringló, talán a legfinomabb mangó típus, és nagy zöld mangókat, aminek piros a belseje, és ha nem túl érett, akkor nagyon finom. Eddig hízókúrán vagyunk, pedig Daniéknak nem ezt ígértem.:) Dani még a nyers tonhalas cuccot is megkóstolja, pedig a halat nem szereti. De hát a lime mindent megold, ahogy a kagylónál tegnap láttuk.:)
Hiva Oa, a déli régió
Emile atya a reptérre érkezik értünk, nem figyelek mint mindig, ezért odajön, megszólít és átölel az akkora karjaival mint az én combom.
Felpakolunk a Ford pickupjára és máris egyeztetni kezdjük a Fatu Hivai utunkat, mikor milyen hajó, hogyan…
A paplakra èrve megkapunk egy termet kis melléktermekkel, ami ugyan nem egy szoba ággyal, de fedett. A zuhany kint van egy vizesblokkal, de hát nem válogathatunk.
Még ki sem pakoltunk, erre jön Emile, és azt kérdi. Akarunk-e vele menni két napra a sziget túloldalára, kèt faluba, ahol misèt tart. Van fél óránk és indulás.
Kemény a csapat, belevágunk.☺
Átkelve a hatalmas hegyeken, a szerpentíneken, néhol fotózással megszakítva elérjük Hanapaaoa faluját, egy kis ékszerdobozt, csörgedező patakkal, körbe hegyekkel és pálmafákkal, kijárattal az öbölre. A falunak egy utcája van, vagy 300 méter hosszú, összesen mintegy százan lakják, nagyon kedves emberek. A mise után vacsorát kapunk a helyi közösségtől, sült csirkét, kenyércsümölcsöt, sült disznókarajt, sült oldalast. Kérdezem az atyát, hogy van sütink, hozzam-e, de azt mondja majd holnap.
Elkezdünk vacsorázni, és Emil odatol egy tálat, kóstoljuk meg. A látvány a következő. Fekete páncél, aminek az alakja, egy függőleges és sok vízszintes törésvonala nem az afrikai törzsek pajzsait juttatják elsőre eszünkbe, vagy valami ártatlan kagyló hélyát, ez inkább a csótány páncélját. Nyomja rá a lime nedűjét, és mutatja, hogy a nyitott félpáncélban leledző, húsnak kinéző valamit a hüvelykujjunkkal hogyan toljuk ki a hélyból és együk meg. Kagyló volt. És finom, módjával.☺
Már sokmindent adtunk ajándékként Emilenek, persze nem összemérhető a kapott vendéglátással, így a hozott absolut vodkán és gyertyákon túl este megkóstoltatjuk vele a Dani által hozott meggypálinkát is, közben beszélgetünk. A második kör után az atya kidőlni látszik, így fekszünk hamar. Szerencsére használhatjuk a paplak fürdőjèt és kapunk matracokat is aludni. Emile kint alszik, azt mondja hűvösebb.☺
Elkészítem első profi hangfelvètelem, forráscsobogás a pálmaerdőben címel☺
Indulás a Markézi szigetekre
Tahitin a repülő utáni első vetett ágyunk átlendít a jetlagen, és reggel négykor indulunk visszavinni a kocsit. Hamar a reptérhez èrünk, ám senki nincs ki átvenné a kocsit, hiába hívjuk a mobiljukat, az eső pedig elered. Kénytelenek vagyunk ott hagyni nyitva az autót, elmenni a repülőre becheckolni, és utána vissza a kocsit leadni. Még mindig senki. 6:30-kor indul a gèp, 5:45-ig vârok ahogy Danival megbeszéltük, tovább nem megy. Semmi. Felmegyek a közeli hotelhez, hogy itt hagyom a kulcsot, adják oda, de nem vállalja a kedves hölgy, sajnálja. Utolsó próba, még öt percet ráhúzok. Csodák csodája, befut a pasas. A világ legnagyobb nyugalmával kinyitja a boltot komótosan, végignézi van-e új sérülés az autón, de csak azt találja, hogy a tankolási számlánk tegnapi. Mutogatom neki, hogy közel a szállás, ezért tankoltunk tegnap, aztán rábólint, és futok is a gépre.
Viszont kiderült, milyen jó túraszandálban meleg esőben gázolni, nem papucsban botladozni☺
Tahiti – Hiva Oa repülőutunk eseménytelen, néhány atollt és Hiva Oa gyönyörű látványát azzal a fanyarsággal fotózzuk, hogy a repülögép ablakain esőfolyás nyomok látszanak erőteljesen.
Tahiti I.
Tahitira érkezve beleszippanthatunk a Tiarék illatába, amit a szállodák nyakláncba fűzve hoztak a vendégeiknek. Nekünk ismét nem persze, mi csak utazók vagyunk, pénz nélkül.☺
Hárman vagyunk, így bérelhetünk értelmes áron egy nagyszerű Daciát, és elindulhatunk megkeresni az egy éjszakára foglalt medencés légkondis szállásunkat, csak hogy az érzés kitartson majd a Markézi két hetes körút alatt, ahol ilyenben nem lehet részünk.
Előtte beugrunk megcsodálni Tahiti északnyugati partját, ahonnan Moorea szigetének sziluettje úgy tarkítja az égboltod, mintha egy nagy kék taréj emelkedne ki az óceánból. Igen, ez a helyes kifejezés, mert bizony a Csendes óceán közepén mégse mondhatjuk, tengerre néz az ablakunk, ha az óceánra!☺
A szállás egy sétára van, egyelőre azonban nem élvezhetjük ezeket az áldásokat, mert némi ennivalót és ruha terhet elvinnènk megőrzésre a halászcsaládnak, akiknél 4 és 8 éve Sanyi Bával jártunk.
Jó egy órás úttal megérkezünk Parkerékhez a halászcsaládhoz, ahol először csak én szállok ki mint ismerős. Gondondoltam én. De hát az idő eljárt, és a gyerekek valamint nagymamájuk nem is ismertek fel, először, aztán derengett valami, de csak mikor az anyuka előkerült, ő tudta azonnal ki vagyok. Valami más furcsaság is ott kúszott a levegőben, nem hívtak be mint szoktak, a fater bent aludt, gondolom reggel halászni voltak, de a kocsi sehol. A gyanúm beigazolódik, amikor a megőrzésre szánt cuccainkat a hűtőbe és a lányok szobájába viszem. Az ágyak eltűntek, a tv is, a hűtő összement. Szegényebbek lettek, mégpedig sokkal. Átadtuk a hozott ajándékainkat, egy terítőt, Pick szalámit, marcipánokat és szaloncukrot, de nehéz szívvel távoztunk. Csak döbbenten ültünk a kocsiban hazafelé, és találgatjuk az okokat. Egy fejlődő család voltak 4 éve, de a kèt új kisgyerek anyagi terhe, és a kocsi tönkremenése valószínűleg teljesen felborított mindent, a fogott halat nem tudják a piacra vinni csak helyben eladni, nincs pénz, és szomorú hogy egy ilyen nagyszerű család nem tud ebből kitörni, csapdába estek.
Utazás a végtelenig… vagy végsőkig?
A Los Angelesig tartó 12 óra után rohanunk a 8 órás Papeteei gépre, a pihenés még nem az igazi, na de mi lesz a vége?
Indul a banzáj
A taxitól a checkinig gyorsan ment, a csomagokat optimalizáltuk hárman a 23kg-ra, a biztonsági ellenőrzésen viszont a kézi poggyászom technikai kütyüinek aránya meghaladta a Papeetén várható páratartalom szintjét, úgyhogy én vagyok az az ember a sorban, aki nem mérte le a banánt.
A gépen utoljára vendég is érkezett,Gerald Depardieu, először napszemüveg nélkül, aztán a toalettből már nagy fekete napszemüvegben távozott.